Azon a napon, amikor nagymamát eltemették, szakadatlanul esett az eső. Az a fajta hideg, könyörtelen eső, ami átszivárog a ruhákon, és a csontjaidig megdermed.
Egy fiatal nő állt egy fekete esernyő alatt, ujjai elzsibbadtak a hidegtől, hallgatva a koporsó fényes fájához csapódó föld halk, kongó hangját. A szél szokatlan erővel süvített a temetőben, és a kölcsönkért sál szélét rángatta.
Mellette állt Victoria, a féltestvére, és egy csipke zsebkendővel – ami inkább kelléknek, mint szükségszerűségnek tűnt – törölgette teljesen száraz szemét.
Victoria közelebb hajolt, drága parfümje éles intenzitással hasított a párás levegőbe.
– A vér számít – sziszegte halkan, ügyelve arra, hogy senki más ne hallja. – Csak egy jótékonysági adomány voltál ennek a családnak.
A szavak erősebben csaptak le rám, mint ahogy a téli szél valaha is képes lett volna.
Két lány, két különböző történet
A nagymama magához vette a kisebbik lányt, amikor az még csak hétéves volt. Ez azután történt, hogy az édesanyja, aki a nagymama házvezetőnőjeként dolgozott, váratlanul elhunyt.
Victoria akkoriban már tízéves volt, és már neheztelést táplált a helyzet miatt. Számára ez az újonnan érkező egy kívülálló volt, aki valahogy mégis ugyanahhoz az asztalhoz került, örökölt ruhákban, és minden vasárnap ugyanabban a templomi padban ült.
De a nagymama számára a kisebbik lány egyszerűen csak a családtagja volt. Egy a lányai közül, akit fenntartások és feltétel nélkül szeretett.
A végrendelet felolvasása
A temetési szertartás befejezése után a család az ügyvéd irodájában gyűlt össze a végrendelet hivatalos felolvasására.
Az egész folyamat kevésbé tűnt szívből jövő búcsúnak, inkább egy hideg üzleti tranzakciónak.
A nagymama hagyatékát alig több mint kétmillió dollárra becsülték, ami évtizedek gondos kezelésének köszönhetően jelentős összeg volt.
Viktória megkapta a főházat, egy olyan ingatlant, amely a jelenlegi piacon jelentős pénzt ért. Emellett örökölte a befektetési számlákat is, amelyek az évek során folyamatosan gyarapodtak, valamint egy hatalmas ékszergyűjteményt.
Ezenkívül megkapta azt, amit büszkén „felbecsülhetetlen értékű antik bútorgarnitúraként” emlegetett, és amelyet nagymama állítólag generációkkal ezelőtt szerzett.
A fiatalabb nő kapott néhány dobozt régi könyvekkel, egy kis borítékot tele fényképekkel az évek során, és még egy tárgyat.
Nagymama régi gyapjúkabátja.
