Egy aranyló, krémes krémhez hasonló desszert, amely olyan ízű, mint egy tálba zárt napsütés – ahol az édes, zúzott ananász találkozik a krémes vaníliával és egy csipetnyi fahéjjal, mindezt olvadt vajjal koronázva. Liszt nélkül. Semmi macera. Csak egy tál, egy serpenyő és 45 perc egy nosztalgikus csemegéért, amely egyszerre trópusi és megnyugtató.
Ez a recept a századközepi amerikai konyhákból származik, ahol a konzervgyümölcs a kamra aranyának számított, és egyszerű hozzávalókat varázsol valami igazán laktatóvá. A kukoricakeményítő finom krémmé sűríti az ananászlevet, míg a tojás gazdagságot kölcsönöz anélkül, hogy nehéz lenne. Ha addig sütjük, amíg a szélei karamellizált édességgel csillognak, a legjobb melegen tálalni egy gombóc vaníliafagylalttal – vagy egyenesen a serpenyőből egy kanállal, amikor senki sem figyel.
Miért működik ez a recept?
→ Egyszerűen használható a kamrában a sütőben – Egyetlen konzerv ananász (lével együtt!) szükséges a nedvesség és az íz eléréséhez
→ Természetesen gluténmentes – Nincs szükség lisztre vagy morzsára
→ Krémes krém varázsa – A kukoricakeményítő + tojás selymes, szeletelhető állagot eredményez
→ Vaj-fahéjas korona – Illatos, aranybarna kéreggé olvad
Tökéletes a következőkhöz:
• Utolsó pillanatban elkészített desszert, ha váratlanul érkeznek a vendégek
• Ünnepi köret (melegen tálalva sonkával vagy sült sertéshússal)
• Nosztalgikus kényelem esős délutánokon
• Bárki, aki hiszi, hogy a desszertnek kedvesség ízűnek kell lennie
